A stroke-on átesettek autóvezetési alkalmasságát pontosabban és kevesebb hibával megítélő értékelési modellt dolgoztak ki a Semmelweis Egyetem kutatói. A vizsgálat egymást kiegészítő tesztek eredményeit kombinálja, így részletesebb képet ad az érintett kognitív állapotáról és csökkenti a téves, a jogosítvány elvételéhez vezető döntések számát.
A kutatásba 115 stroke-beteget vontak be, akiknél először a figyelmet, a reakcióidőt, a szabályismeretet és a térbeli tájékozódást felmérő teszteket végezték el. Ezután a résztvevők 40 percet vezettek a közúti forgalomban, majd az út végén mindenkivel közölték, hogy átment-e a vizsgán. Az eredmények szerint legpontosabb előrejelzést a figyelmi és gátlási képességet mérő, a közlekedési szabályismeretet vizsgáló, a döntéshozatalt modellező, valamint a reakcióidőt és a két látótér közötti különbségeket is elemző tesztek kombinációja adta. Akiket a modell alkalmatlannak ítélt, azok 88%-a megbukott a tesztvezetésen, míg az előzetesen alkalmasnak minősítettek 98%-a sikerrel teljesítette azt. A modell a vizsgált betegek 85%-ánál pontosan meg tudta határozni, ki alkalmas, illetve ki nem a vezetésre, ami jelentős javulás a korábbi, 70–80%-os megbízhatóságú nemzetközi módszerekhez képest. A fennmaradó 15%-ra a kutatócsoport bevezette a „bizonytalan” kategóriát. Náluk további, célzott vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosan meg lehessen állapítani, hogy alkalmasak-e a járművezetésre.
A kutatók célja egy olyan statisztikai modell létrehozása volt, amely három kategóriába sorolja a betegeket – alkalmas, nem alkalmas vagy bizonytalan –, ezzel segítve a pontosabb orvosi döntéshozatalt, csökkentve a téves besorolások esélyét. Az új, „óvatos” (alkalmas-nem alkalmas-bizonytalan), trichotomikus eljárás ezeknek a bizonytalan eseteknek a további elemzésével csökkenti a téves minősítések számát. A 115 beteg közé 26 neglekt szindrómás beteget is beválasztottak. Közülük 12-en átmentek a tesztvezetésen. Kiderült tehát, hogy aki átmegy a tesztvezetésen, az nem feltétlenül alkalmas a vezetésre. Ez nemzetközi szinten is újdonság volt, mert neglektes betegeket nem szoktak beválogatni ilyen kutatásokba. Ez a megközelítés más szempontból is előremutató. A rehabilitációs program keretében érdemes lehet az új adatelemzési módszerrel felmérni a beteg kognitív állapotát. Ebből ugyanis látszik, hogy mit kell fejleszteni és ami ebből fejleszthető, majd egy újabb felméréssel feltérképezni az előrehaladást.
https://semmelweis.hu/mediasarok/2025/12/03/vezetes-stroke-utan/